Új pszichoaktív anyagok: egészségügyi és szociális válaszlépések

Áttekintés

A legfontosabb kérdések

Az új pszichoaktív anyagok kifejezés olyan vegyi anyagok vagy vegyületek széles körét jelöli, amelyeket pszichoaktív tulajdonságaik miatt fogyasztanak vagy tesznek elérhetővé emberi fogyasztásra, de ame-lyeket az ENSZ kábítószer-ellenőrzési egyezményei nem szabályoznak. A jelen útmutató alkalmazásában ez a fogalom olyan különféle új anyagokat foglal magában, amelyek az egészségügyi és szociális beavat-kozások kidolgozása szempontjából sok tekintetben hasonló kihívásokat támasztanak.

Az új pszichoaktív anyagok olyan egészségügyi és társadalmi fenyegetéseket jelenthetnek, amelyek hasonlóak az ismertebb ellenőrzött szerekkel kapcsolatos veszélyekhez, és ezek az anyagok gyakran ugyanazokba az átfogó kémiai osztályokba tartoznak (opioidok, benzodiazepinek, stimulánsok stb.). Kémiailag mégis különböznek ezektől, így az egészségre jelentett kockázataik is eltérőek vagy egyszerűen ismeretlenek lehetnek.

Az új pszichoaktív anyagokat, amelyeket a tiltott szerek „legális” helyettesítőiként forgalmaznak, online kiskereskedőknél, a közösségi médiában vagy néha utcai árusoktól lehet megvásárolni. Az is előfordul, hogy más, ismertebb ellenőrzött szerekkel együtt vagy ilyenekként feltüntetve árulják őket, ami miatt a használóik nem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy mit fogyasztanak.

Az új pszichoaktív anyagokat különböző csoportok használják, beleértve azokat is, akik rekreációs céllal fogyasztanak drogokat. Néhány új pszichoaktív anyag viszonylag alacsony ára és erős hatása miatt egyre népszerűbb különféle marginalizált csoportok, például a hajléktalan emberek, illetve azok körében, akik régóta és nagyon problematikus módon használnak drogokat. Továbbá, mivel az új pszichoaktív anyago-kat a rutinszerű vizeletvizsgálat során nehezebb kimutatni és azonosítani, olyan személyek is használhat-ják ezeket, akiket teszteléssel rendszeresen ellenőriznek, és ezért el akarják kerülni, hogy kimutassák a drogfogyasztásukat. Ráadásul amiatt, hogy az ilyen erős szerek viszonylag könnyen elrejthetők, egyes országokban problémát jelent a fogvatartottak körében történő használatuk.

Mind az új pszichoaktív anyagként besorolható szerek nagy száma, mind a kémiai sokféleségük és meg-jelenésük gyorsasága kihívást jelent egyrészt a probléma nyomon követése, másrészt a hatékony és időszerű válaszlépések kidolgozása szempontjából.

Bizonyítékok és válaszlépések

A lehetséges beavatkozások a következőket foglalják magukban:

• Korai jelző és kockázatértékelő rendszerek, amelyeket az igazságügyi és toxikológiai laboratóriumok hálózatainak új pszichoaktív anyagok kémiai azonosítására vonatkozó adatai támogatnak.
• Olyan fogyasztóvédelmi és egyéb szabályozási megközelítések, amelyek célja az új pszichoaktív anyagok hozzáférhetőségének és nyílt értékesítésének korlátozása.
• Kockázati kommunikáció az egészségügyi hatóságokkal, a szakemberekkel és a káros új szerekkel összefüggő drogok használóival.
• Az új szerekkel kapcsolatos elemek beépítése mind a prevenciós, mind az ártalomcsökkentő prog-ramokba, a már droghasználó vagy az új szerek fogyasztási kockázatának kitett személyeket célzó speciális oktatási és ártalomcsökkentési üzenetekkel.
• Képzési és tájékoztató tevékenységek biztosítása a prevenciós, kezelési és ártalomcsökkentő szol-gáltatásokkal foglalkozó szakemberek számára az új szerek használatának felismerésére és az arra történő reagálásra vonatkozó kompetenciáik növelése érdekében.
• Klinikai iránymutatások kidolgozása az új pszichoaktív anyagok által okozott akut intoxikáció kezeléséhez.
• Olyan drogbevizsgáló szolgáltatások, amelyek potenciálisan támogathatják a korai jelzőrendszere-ket is, és csatornaként szolgálhatnak az új pszichoaktív anyagokat használó személyek tájékozta-tásához, a részükre történő tanácsadáshoz és az őket érintő rövid beavatkozásokhoz.
• Multidiszciplináris megközelítések: különböző szolgáltatások összekapcsolására lehet szükség az olyan veszélyeztetett csoportok bevonása érdekében, akik egyébként a hagyományos szolgáltatá-sokkal nem kerülnének kapcsolatba.

Általánosságban elmondható, hogy az új szerekre adott egészségügyi és szociális válaszlépések gyakran a már elterjedtebb kábítószerekkel foglalkozó programok adaptációi.

Európai összkép

• Az uniós jogszabályok háromlépcsős – korai jelzőrendszerből, kockázatértékelésből és ellenőrzési intézkedésekből álló – megközelítést biztosítanak, amely lehetővé teszi az országok számára, hogy gyorsan felismerjék és értékeljék az új pszichoaktív anyagok által okozott népegészségügyi és társadalmi fenyegetéseket, és reagáljanak azokra. Az EMCDDA központi szerepet játszik ebben a rendszerben.
• Multidiszciplináris ártalomcsökkentési megközelítéseket dolgoznak és próbálnak ki, amelyekbe olyan veszélyeztetett csoportokat is bevonnak – például a szexuális egészséggel vagy a hajléktala-nokkal foglalkozó szolgálatokon keresztül –, amelyek egyébként nem kerülnének kapcsolatba a kezelőhelyekkel.
• Az új pszichoaktív anyagoknak betudható akut mérgezések kezelésére vonatkozó klinikai iránymu-tatások kidolgozása és közzététele folyamatban van. Emellett néhány országban jelenleg konkrét iránymutatásokat dolgoznak ki a börtönökben és más büntetés-végrehajtási környezetekben történő ilyen szerhasználatra való reagáláshoz.
• Számos országban és online formában is működnek ártalomcsökkentéssel kapcsolatos információs platformok, gyakran drogbevizsgálással párosítva.
• Az új szerek által okozott problémák szakorvosi kezelése a legtöbb országban nem elég fejlett.

A legfontosabb kérdések: az új pszichoaktív anyagok használatának mintázatai és a kapcsolódó ártalmak

A probléma azonosítása és meghatározása során a következő kulcsfontosságú kérdéseket kell megvála-szolni: ki az érintett, milyen típusú szerekről és szerhasználati mintázatokról van szó, és hol jelentkezik a probléma? A válaszlépéseket az érzékelt konkrét drogproblémákhoz kell igazítani, és azok országtól, illetve az adott időponttól függően eltérhetnek. Azon tényezők széles skáláját, amelyeket a folyamat e szakaszában figyelembe kell venni, A drogproblémák kezelésére irányuló egészségügyi és szociális válaszlépések kidolgozására és megvalósítására vonatkozó cselekvési keret tartalmazza.

Európában az új pszichoaktív anyagok fogalmát az EU korai jelző és kockázatértékelő rendszerének alkal-mazásában jogilag úgy határozzák meg, mint olyan, tiszta formában vagy készítményben lévő szert, amely nem tartozik az 1972. évi jegyzőkönyvvel módosított, 1961. évi egységes ENSZ-kábítószer-egyezmény vagy az 1971. évi, pszichotróp anyagokról szóló ENSZ-egyezmény hatálya alá, de az említett egyezmények hatálya alá tartozó anyagokhoz hasonló egészségügyi vagy szociális kockázatokat jelenthet (a módosított 2004/757/IB tanácsi kerethatározat 1. cikke).

Általánosabban az új pszichoaktív anyagok kifejezést gyakran – kevésbé specifikusan és köznyelvi értelemben – olyan vegyi anyagok vagy vegyületek széles körére használják, amelyeket pszichoaktív tulajdonságaik miatt fogyasztanak vagy tesznek elérhetővé emberi fogyasztásra, de amelyeket az ENSZ kábítószer-ellenőrzési egyezményei nem szükségképpen szabályoznak. Az olvasónak ezért tisztában kell lennie azzal, hogy az új pszichoaktív anyag fogalmának meghatározása kontextusonként és időben változhat. Például egyes szerek (mint a mefedron), amelyeket korábban új pszichoaktív anyagként azonosítottak, később nemzetközileg ellenőrzötté váltak, de bizonyos kontextusokban néha még mindig új pszichoaktív anyagként hivatkoznak rájuk. Ebben az útmutatóban a fogalmat meglehetősen tágan használjuk az új anyagok széles körére, amelyek az egészségügyi és szociális beavatkozások kidolgozása szempontjából sok tekintetben hasonló kihívásokat támasztanak.

Az új pszichoaktív anyagok az ellenőrzött szerekhez hasonló egészségügyi és társadalmi fenyegetést jelenthetnek. Gyakran ugyanazokban az átfogó kémiai osztályokban jelennek meg, mint az ismertebb ellenőrzött szerek, és számos új pszichoaktív anyagot a szintetikus kannabinoidok, opioidok, benzodiaze-pinek, stimulánsok vagy hallucinogének közé sorolnak. Mivel azonban kémiailag különböznek a hagyo-mányos kábítószerektől, az egészségre jelentett kockázataik is eltérőek, számos új anyag esetében pedig egyszerűen ismeretlenek lehetnek.

Az új pszichoaktív anyagokat online kiskereskedőknél és a közösségimédia-platformokon vagy néha utcai árusoktól lehet megvásárolni, és egyes esetekben a tiltott szerek „legális” helyettesítőiként forgalmaz-hatják őket. Számos ország azonban olyan szabályozást vezetett be, amely korlátozza elérhetőségüket és nyílt értékesítésüket. Ez azt jelenti, hogy egyes országokban a nyílt piacon történő értékesítésük egyre kevésbé jellemző, ugyanakkor az illegális kábítószerpiacon növekvő mennyiségben állnak rendelkezésre. Az új pszichoaktív anyagokat az illegális kábítószerpiacokon az ellenőrzött szerek mellett, gyakran más, jobban ismert ellenőrzött szerekkel kombinálva vagy ilyenekként feltüntetve is árulják, ami miatt a hasz-nálóik nem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy mit fogyasztanak.

Körülbelül 2008 óta nagymértékben megnőtt az új pszichoaktív anyagok hozzáférhetősége Európában. Ahogy az új szerek és termékek köre bővült, úgy nőtt az ezeket használók csoportja is. Kezdetben az új pszichoaktív anyagokat leginkább azok a (gyakran „pszichonautáknak” nevezett) személyek használták, akik újszerű élményeket és hatásokat kerestek, valamint olyan csoportok, mint az elektronikus tánczene rajongói és a szórakozóhelyek rendszeres látogatói.

Egyes új pszichoaktív anyagoknak az elterjedtebb ellenőrzött szerekhez képest viszonylag alacsony ára és erős hatása azzal a következménnyel is jár, hogy az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos problémák a marginalizált és kirekesztett közösségekben egyre nagyobb mértékben jelentkeznek. Ma már az emberek szélesebb köre alkalmaz ilyen szereket, beleértve például a rekreációs droghasználókat, az önmagukat gyógyító, illetve a megjelenésüket vagy teljesítményüket javítani kívánó személyeket, különféle veszélyeztetett csoportokat, például a hajléktalan embereket, valamint a magas kockázatú kábítószer-használókat (beleértve az intravénás opioidhasználókat is). Mivel az új pszichoaktív anyagokat a rutinszerű vizsgálat során nehezebb kimutatni és azonosítani, olyan személyek is használják ezeket, akiket teszteléssel rendszeresen ellenőriznek, például fogvatartottak, drogkezelés alatt állók, gépkocsivezetők, valamint azok, akiket a munkahelyükön vetnek alá tesztelésnek.

Számos európai országban aggodalmak merültek fel az új pszichoaktív anyagok és az elterjedt tiltott szerek, köztük a mefedron, a GHB/GBL és a metamfetamin olyan férfiak által történő használatával kapcsolatban, akik férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot, és ezeket a szereket a szexuális öröm elősegítése, fokozása, fenntartása vagy a gátlások oldása érdekében használják. Ez a néha „chemsex”-nek nevezett gyakorlat magas kockázatú kábítószer-használattal és szexuális viselkedéssel jár (pl. injektálás, védekezés nélküli szex, több partnerrel való szex), ami kórházi kezeléshez, túladagoláshoz, szexuális úton terjedő fertőzésekhez, valamint HIV- és HCV-fertőzéshez vezethet (Reflektorfényben… A droghasználattal összefüggő szexuális egészségügyi problémák kezelése).

Az új pszichoaktív anyagokat számos káros hatással hozták összefüggésbe. Ezek közé tartoznak a nem halálos és halálos kimenetelű mérgezések, valamint a drogokkal kapcsolatos fertőző betegségek és bakteriális fertőzések terjedése. Egyes esetekben ezek a következmények olyan tömeges méreteket öltenek, ami jelentős terhelést helyez az egészségügyi rendszerekre. Jelenleg különösen a szintetikus opioidok, például a fentanilszármazékok, valamint a szintetikus kannabinoidok jelentenek kihívást a népegészségügy számára.

A szintetikus opioidokat néha heroinként vagy más tiltott szerként, illetve ezekkel keverve árulják. Ezeket az anyagokat hamisított gyógyszerek készítéséhez is használják. Emiatt megnőhet a súlyos és halálos mérgezés kockázata mind a magas kockázatú opioidhasználó személyek, mind pedig más csoportok körében, amelyek tagjai nem alakítottak ki toleranciát az opioidokkal szemben. Ezek az erős szerek véletlen kitettség esetén komoly kockázatot jelenthetnek az új pszichoaktív anyagokat használók családjára és barátaira, valamint az elsőként intézkedő személyekre, az igazságügyi orvosszakértőkre, a postai dolgozókra és az őrizetbe vételben érintett személyzetre nézve (lásd: Reflektorfényben… A fentanilok és más új opioidok).

Úgy tűnik, hogy az elmúlt néhány évben nőtt az új benzodiazepinek, például az etizolám és a flualpra-zolám mennyisége és elérhetősége. Különös aggodalomra ad okot, hogy az új benzodiazepineket egyre többször használják a gyakran felírt benzodiazepin gyógyszerek, például a diazepám (Valium) és az alprazolám (Xanax) hamisított tablettáinak előállítására, amelyeket sokszor nagyon alacsony áron értékesítenek. E szerek opioidokkal vagy alkohollal kombinált használata növelheti a túladagolás vagy más negatív következmények, például az erőszakos vagy önkárosító viselkedés kockázatát.

A szintetikus kannabinoidok gyakran nagyon erős szerek, amelyeket eredetileg a kannabisz „legális alternatíváiként” árultak. Az utóbbi években egyre rendszeresebbé vált, hogy bizonyos csoportok ezeket a szereket a hatásaik miatt keresik. A börtönökben a szintetikus kannabinoidok használatát és terjesztését olyan problémákkal hozták összefüggésbe, mint az eladósodás és a zaklatás, valamint az agresszió és az erőszak (lásd: Reflektorfényben… A szintetikus kannabinoidok). A szintetikus kannabinoidokhoz kapcsolódó ártalmak súlyosabbak lehetnek, mint a növényi kannabinoidokhoz kapcsolódók, vagy teljesen eltérhetnek azoktól, illetve halálos kimenetelűek is lehetnek. Emellett a legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a kannabiszhoz képest a szintetikus kannabinoidok nagyobb valószínűséggel vezetnek függőséghez, és súlyosabb elvonási tünetekkel járhatnak. A közelmúltban számos országból jelentettek olyan, szintetikus kannabinoidokkal szennyezett kannabisztermékeket, amelyek nem halálos mérgezésekhez, illetve egyes esetekben halálhoz vezettek. Ez különösen aggasztó fejlemény, tekintve a kannabiszfogyasztók – más drogokat fogyasztókhoz képest – viszonylag nagy számát, valamint az utóbbi években talált egyes szintetikus kannabinoidok erősségét és ismert toxicitását.

A szintetikus katinonok, amelyek hatása hasonló az ismert stimuláns drogokéhoz, szerkezetileg rokonok a katinonnal, amely a khat növényben (Catha edulis) található. Egyes csoportok körében megfigyelték a szintetikus katinonok stimulánsként való használatát. Ezeket az anyagokat néha más stimulánsokkal, például kokainnal, amfetaminokkal vagy MDMA-val keverve árulják. A mefedron volt az egyik első szin-tetikus katinon, amelyről a nyilvánosság tudomást szerzett. Ez jelentős figyelmet kapott úgynevezett „legális kábítószerként”, amely számos országban megjelent a piacon, mielőtt 2010-ben európai szintű ellenőrző intézkedéseket vezettek be. A szintetikus katinonok pszichológiai mellékhatásai közé tartozhat a kellemetlen „lejövés”, a depresszió, a szorongás, a pánikrohamok, a paranoia és a pszichózis. A szintetikus katinonokat használó személyek kényszeres használatról és függőségi tünetekről is beszámoltak. A szintetikus katinonok használatát az intravénás droghasználók egyes csoportjainál is megfigyelték, és összefüggésbe hozták a szövetkárosodás, valamint a súlyos bakteriális vagy vírusfertőzések kockázatával. Sőt, egyes országokban a dokumentált HIV-esetek számának hirtelen megugrása a szintetikus katinonok injektálásához volt köthető.

A sürgősségi osztályok drogtoxicitással összefüggő eseteinél gyakran fordulnak elő az új pszichoaktív anyagok használatához kapcsolódó problémák. A 21 európai ország kórházait tömörítő Euro-DEN Plus hálózat megállapította, hogy jellemzően körülbelül minden tizedik esetnél jelentek meg új pszichoaktív anyagok. Az új pszichoaktív anyagok kórházi előfordulásaiban jelentős földrajzi és időbeli eltéréseket figyeltek meg: egy beszámolási időszakban az érintett sürgősségi osztálytól függően ezek aránya a nullától az ötből több mint egy esetig terjedt.

Az új pszichoaktív anyagok fogyasztása prevalenciájának és következményeinek felmérése azért is bonyolult, mert az új anyagokat az igazságügyi szakértői vagy toxikológiai szakszolgálatok támogatása nélkül nehéz lehet azonosítani, valamint előfordulhat, hogy az új anyagokat nem vezetik be a bevett rutinszerű szűrési eljárásokba. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az új pszichoaktív anyagokat használók gyakran tévednek azt illetően, hogy milyen szereket fogyasztottak, illetve akár nem is tudnak róla. Emiatt az önbevalláson alapuló adatok a ténylegesen használt szerek meghatározása tekintetében meg-bízhatatlanok lehetnek. A monitorozás és a reagálás szempontjából további kihívást jelentenek az új pszichoaktív anyagok lehetséges értékesítési módjai: keverékek formájában; olyan márkázott termé-kekként, amelyek alkotóelemei idővel változnak; vagy ellenőrzött drogok helyett, illetve azokkal keverve. E kihívások eredményeképpen az új pszichoaktív anyagokhoz köthető szerhasználati mintázatokkal kap-csolatos ismereteink továbbra is hiányosak – a legtöbb információ olyan populációkra és színterekre vonatkozó esettanulmányokból származik, ahol problémák merültek fel. Mindazonáltal a rendelkezésre álló információk elegendőek ahhoz, hogy meghatározzunk egy sor olyan színteret, ahol az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos problémákat célzó beavatkozások valószínűleg megfelelőek lehetnek.

A fogyasztott szerek pontos azonosításának nehézségei és az új szerek fogyasztásával kapcsolatos lehet-séges kockázatok megértésének hiánya szintén problémákat okozhat a potenciális fogyasztókkal való kapcsolattartás, valamint a megfelelő ártalomcsökkentő és segítségkérő magatartásformák ösztönzése szempontjából, különösen akkor, ha az emberek nem tudják, hogy milyen szert használtak. A fogyasztók tévesen azt is hihetik, hogy ha egy szer „legálisan” elérhetőnek tűnik, akkor a fogyasztásának kockázata alacsonyabb, mint az ismertebb ellenőrzött szereké. Ezt a problémát súlyosbíthatja, ha az új pszichoaktív anyagokat a jóllét előmozdítását célzó vagy tanulási segédanyagként, illetve gyógyszerek alternatívájaként hozzák forgalomba.

Az új pszichoaktív anyagokhoz fűződő problémákkal kapcsolatos bizonyítékok és válaszlépések

A droggal kapcsolatos adott probléma kezelése terén valószínűleg hatékony, megfelelő válaszlépések kiválasztása megköveteli a beavatkozás vagy beavatkozások kombinációja által elérni kívánt elsődleges célok világos megértését. Ideális esetben a beavatkozásokat a rendelkezésre álló legerősebb bizonyíté-kokkal kell alátámasztani; ha azonban csak nagyon korlátozottan vagy egyáltalán nem állnak rendelke-zésre bizonyítékok, a meggyőzőbb adatok megszerzéséig a szakmai konszenzus lehet a legjobb megoldás. A drogproblémák kezelésére irányuló egészségügyi és szociális válaszlépések kidolgozására és megvalósítására vonatkozó cselekvési keret részletesebben tárgyalja, hogy mit kell figyelembe venni a legmegfelelőbb válaszlépési lehetőség kiválasztása során.

A hatékony és időszerű válaszlépések kidolgozása és nyomon követése számos kihívást rejt magában – például a potenciálisan felhasználható új pszichoaktív anyagok nagy száma, kémiai sokfélesége és a piacon való megjelenésük gyorsasága miatt. Emellett gyakran hiányzik az akut ártalmak észlelésére és jelentésére (és azok egy adott szerrel való összekapcsolására) vonatkozó kapacitás, valamint korlá-tozottak az ezen anyagok farmakológiájára és toxikológiájára vonatkozó információk.

A korai jelzőrendszerek és a szabályozási intézkedések mellett az egyéb válaszlépések közé tartozik a célzott kezelés, az oktatás terén megvalósított válaszlépések (pl. oktatási anyagok terjesztése), az ártalomcsökkentő intézkedések (pl. steril injekciós eszközök biztosítása) és a túladagolás orvosi kezelése (pl. az akut sürgősségi helyzetek tüneti kezelése és az ellenszerek beadása).

Az új szerekre adott válaszlépések gyakran magukban foglalják a hagyományos kábítószerekhez kapcso-lódó ártalmak csökkentését célzó, bizonyítékokon alapuló válaszlépések adaptálását is. A módosításoknak figyelembe kell venniük az adott drog konkrét hatásait, bizonyos kockázati csoportok (pl. szórakozni járók vagy férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak) szociokulturális jellemzőit, illetve bizonyos kockázatos magatartásformákat (pl. a fecskendőkhöz való fokozott hozzáférés a magas injektálási gya-koriság miatt, vagy a szervezetbe juttatás alternatív módjaira vonatkozó javaslat).

Monitorozás és korai jelzőrendszer

A megfelelő válaszlépések kidolgozásához elengedhetetlen annak ismerete, hogy milyen új pszichoaktív anyagokat árulnak és használnak. A korai jelzőrendszerek és a kapcsolódó monitorozási rendszerek köz-ponti szerepet játszanak az új szerek által okozott újfajta károk azonosításában és az azokra való gyors reagálásban. Ezeknek a rendszereknek az új szerek kémiai azonosítására vonatkozó olyan adatokon kell alapulniuk, amelyek a bűnüldöző szervek általi lefoglalásokhoz és mérgezési esetekhez kapcsolódóan az igazságügyi és toxikológiai laboratóriumok hálózataiból származnak. Emellett a források széles köréből kell információkat felhasználniuk, beleértve a bűnüldözést, a kezelési és alacsonyküszöbű szolgáltatásokat, a mérgezési központokat, a kórházi sürgősségi osztályokat és a halálesetek orvosi jogi kivizsgálását.

A drogbevizsgáló szolgáltatások is támogathatják a korai jelzőrendszereket, és csatornaként szolgálhatnak az új pszichoaktív anyagokat használó személyek tájékoztatásához, a részükre történő tanácsadáshoz és az őket érintő rövid beavatkozásokhoz. Az újabb adatforrások, mint például a szennyvíz- és egyéb vizeletminták elemzése, valamint a használt fecskendőkből és a büntetlenül igénybe vehető tárolókból (amnesty bin) gyűjtött drogmaradványok elemzése is segítheti e terület megfigyelését.

Megelőzés

A készségeket és megküzdési stratégiákat hangsúlyozó prevenciós beavatkozások a szertől függetlenül hatékonyak. Az új pszichoaktív anyagok iskolai megelőző tevékenységekbe történő bevonásának leg-megfelelőbb módja az, ha ezt egy általános, bizonyítottan hatékony prevenciós program részeként teszik. Az új szereket tárgyaló programrészek a pontos leíró és tiltó normák bemutatására összpontosíthatnak. A helyi adatok alapján ez például olyan üzeneteket tartalmazhat, mint hogy „nagyon kevesen használnak új szereket” és „a hozzád hasonló fiatalok azt mondják, hogy nem akarnak ismeretlen szerekkel kockázatot vállalni”. Az új szerekre irányuló specifikusabb oktatási és ártalomcsökkentő beavatkozások valószínűleg azoknál az egyéneknél a legmegfelelőbbek, akik vagy már használnak drogot, vagy akiknél ennek fokozott kockázata áll fenn, illetve olyan környezetben, ahol az új pszichoaktív anyagokhoz köthető szerhasználat kockázata köztudottan megnövekedett.

Klinikai környezet

Az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos problémák – többek között a függőség, az elvonás és az akut intoxikáció – kezelésének klinikai gyakorlata nagyjából hasonló a hagyományos szerek megfelelő cso-portjainak kezeléséhez. Ez azért van így, mert a tapasztalt ártalmak hasonlóak (a szintetikus kannabi-noidok kivételével, lásd Reflektorfényben… A szintetikus kannabinoidok), míg akut intoxikáció esetén általában korlátozott az új pszichoaktív anyagok jelenlétének időben történő ellenőrzéséhez szükséges kapacitás. Ami a szintetikus opioidokat illeti, nagyobb erősségük miatt a túladagolás kezelése valószínűleg további intézkedéseket igényel, például nagyobb dózisú naloxont és klinikai környezetben töltött hosszabb megfigyelési időt (lásd: Reflektorfényben… A fentanilok és egyéb új opioidok). Ez összhangban van az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos akut és krónikus egészségkárosodások kezelésére máshol kidolgozott klinikai iránymutatásokkal. Ilyen például az új pszichoaktív kezeléssel foglalkozó brit hálózat (Novel Psychoactive Treatment UK Network – Neptune).

Mivel az egészségügyi szakemberek felkészületlennek érezhetik magukat, amikor először szembesülnek az új szerek által okozott problémákkal, fontos az alapvető ismeretek megosztása, a kompetenciafejlesztés és annak kiemelése, hogyan lehet a meglévő kompetenciákat alkalmazni az új anyagokra. Például a Drugs Wheel (Kábítószerkerék) egy olyan modell, amelyet az egészségügyi és klinikai személyzet segédanyagként és képzési eszközként használhat. A több európai nyelven online elérhető rendszer különböző kategóriákba sorolja a drogokat, beleértve az új pszichoaktív anyagokat is (pl. opioidok, stimulánsok, pszichedelikus szerek), lehetővé téve a klinikai személyzet számára, hogy az egyes vegyületek részletes ismerete nélkül nyújtson kezelési, tanácsadási és ártalomcsökkentési információkat.

Az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatban nem halálos és halálos kimenetelű mérgezéseket is meg-figyeltek. Ezek néha viszonylag rövid idő alatt és egy korlátozott földrajzi területen belül több esetből álló tömeges megjelenések formájában nyilvánulnak meg. Az ilyen tömeges megjelenések rávilágítottak arra, hogy információcsere-rendszereket kell létrehozni a hasonló helyzetekben történő gyors reagálás összehangolása és a kockázatok hatékony kommunikációja érdekében. Fontos, hogy az új pszichoaktív anyagokról megfelelő tájékoztatást nyújtsunk a droghasználóknak, a kezelőorvosoknak és a politikai döntéshozóknak, továbbá a nagyközönségnek is, hogy elkerüljük a szenzációhajhász médiajelentéseket, és megelőzzük a nyilvánosság esetleges félelmeit. A kockázati kommunikációs stratégia hasznos összetevője lehet a válaszlépések tervezésének ezen a területen. Figyelmet kell fordítani arra, hogy milyen információkat közlünk, ezeket ki kapja meg, és mindez milyen következményekkel járhat a további intézkedésekre nézve. Emellett a félreérthető kommunikációból eredő esetleges nem szándékolt negatív következmények azonosítására és csökkentésére is oda kell figyelni. Például azok a médiabeszámolók, amelyek bizonyos szereket különösen hatásosnak vagy erősnek állítanak be, inkább ösztönözhetik a fogyasztók érdeklődését, minthogy csökkentenék azt.

Kulturális kompetencia

A szolgáltatásba való bevonás és a szolgáltatás igénybevételének biztosításához kulturális kompetencia szükséges (annak megértése, hogy a kulturális kérdések hogyan befolyásolják a droghasználati mintáza-tokat és a kapcsolódó ártalmakat). Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatásoknak hozzáférhetőnek és nyitottnak kell lenniük a potenciális kliensek valamennyi csoportja számára. Az új pszichoaktív anyagokkal kapcsola-tos problémákkal küzdő személyeket célzó szolgáltatások munkatársainak képzésen kell részt venniük, hogy elsajátítsák az új szereket használó személyek különböző csoportjaival való munkához szükséges kompetenciákat, mivel az ilyen személyek közül sokan korábban nem fordultak az elsősorban a hagyo-mányos tiltott szerekre összpontosító kezelőhelyekhez. A megfelelő kulturális kompetencia különösen fontos szempont lehet az olyan beavatkozások megtervezésénél ezen a területen, amelyek adott népességcsoportokat vagy környezeteket céloznak meg.

Ártalomcsökkentés

Különleges kihívást jelent a beavatkozások megvalósítása az új pszichoaktív anyagokat használó, nehezen elérhető, jelentős ártalmakat elszenvedő vagy azok kockázatának fokozottan kitett populációk esetében. Az e területen végzett kutatások számos olyan csoportot azonosítottak, amelyek ebbe a kategóriába tartozhatnak – például a hosszútávú, krónikus drogproblémákkal küzdő személyek (beleértve az intravénás droghasználókat), a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő és „chemsexet” folytató férfiak, a pszichonauták, a hajléktalan emberek és a fogvatartottak. Ezért valószínűleg multidiszciplináris válaszokra és együttműködésre lesz szükség az egészségügyi és egyéb szolgáltatók között különböző helyszíneken (pl. szexuális egészséggel foglalkozó klinikákon, büntetés-végrehajtási és drogkezelést végző intézményekben), hogy csökkenteni lehessen az ártalmakat ezekben a populációkban (lásd például: Reflektorfényben… A droghasználattal összefüggő szexuális egészségügyi problémák kezelése).

Az internetet egyre gyakrabban használják tájékoztatásra és tanácsadásra, beleértve az új célcsoportok elérését célzó „online megkereső” beavatkozásokat is. Ezen a területen példaként említhetők az új pszichoaktív anyagokat használó emberek által elindított kezdeményezések, például fórumok és blogok, amelyek fogyasztóvédelmi információkat, tanácsokat és úgynevezett „szerhasználati beszámolókat” közölnek, amelyek leírják az adott új szert már használók tapasztalatait (olyan részleteket megadva, mint a fogyasztás helye, mennyisége, a kábítószer hatásai, a hatás kezdete és a „lejövés” szakasza). E szolgál-tatások hatása és pontossága nem ismert, potenciálisan félrevezető információkat és értékes tanácsokat egyaránt adhatnak. Néhány esetben ezeket a beavatkozásokat összekapcsolták drogbevizsgáló szolgál-tatásokkal, az eredményeket és az ártalomcsökkentési üzeneteket pedig online és mobilalkalmazásokon keresztül terjesztették. Jelenleg a kockázati kommunikáció területén további kutatásokra van szükség, és értékelni kell az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos, a használókat célzó információnyújtás különféle modelljeit.

Európai összkép: az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos beavatkozások elérhetősége

Korai jelzőrendszerek és szabályozási megközelítések

A háromlépcsős – korai jelzőrendszerből, kockázatértékelésből és ellenőrzési intézkedésekből álló – jog-szabályi keret lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy gyorsan felismerje és értékelje az új pszicho-aktív anyagok által okozott népegészségügyi és társadalmi fenyegetéseket, és reagáljon azokra. Az EMCDDA felelős e rendszer első két lépéséért, azaz a korai jelzőrendszer működtetéséért az Europol (az EU bűnüldöző hatósága) közreműködésével, valamint a kockázatértékelések elvégzéséért. Az Európai Bizottság feladata, hogy ellenőrzési intézkedéseket javasoljon.

A korai jelzőrendszerek fejlesztése mellett az új pszichoaktív anyagok európai megjelenésére adott kezdeti válaszlépések túlnyomórészt szabályozási jellegűek voltak, és jogalkotási eszközökkel igyekeztek csökkenteni az ilyen anyagok kínálatát. Az előállító országokban is hoztak intézkedéseket, például a közelmúltban a fentanilszármazékok egészségügyi hatásaival kapcsolatos növekvő globális tudásra reagálva korlátozásokat vezettek be. Azt a kihívást, amelyet az új pszichoaktív anyagok piacának alkal-mazkodóképessége támaszt a jogalkotás számára, jól szemlélteti az a tény, hogy (valószínűleg a szabá-lyozási változásokra reagálva) az EU korai jelzőrendszere által 2020-ban Európában először észlelt tíz új szintetikus opioid közül kilenc nem a fentanilok csoportjába tartozott, bár potenciálisan még mindig hasonló fenyegetést jelentenek a népegészségügyre.

Kezelés

Az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos ártalmak szakorvosi kezelése a legtöbb európai országban nem elég fejlett. Európában az új szerek használata által okozott problémákra vonatkozó célzott kezelésre irányuló kereslet is korlátozott. Ez több tényezővel is összefügghet, például a használat nem kellő azonosításával, alacsony elterjedtségével és a problémás használat alacsony szintjével; de az is lehet, hogy az e kategóriában megjelenő szerek közül sokhoz inkább akut, mintsem krónikus (például függőségi) problémák kapcsolódnak. A nem kellő azonosítás tükrözheti a használat ténylegesnél kisebb mértékű jelentését vagy a szerek téves jelentését (mivel az ilyen drogokat fogyasztó személyek nem feltétlenül tudják, hogy mit szednek), a megfelelő szűrő- és monitorozási eszközök hiányát, valamint az új szerekkel kapcsolatos szerény szakmai ismereteket.

Mindazonáltal napjainkban számos országban megfigyelhető a szolgáltatások fejlesztése. Néhány európai országban klinikai iránymutatásokat dolgoznak ki az akut és krónikus egészségkárosodásokra való reagáláshoz, és nagyobb figyelmet fordítanak a célzott oktatási és megelőzési tevékenységek kidolgozására, valamint a szakemberek képzésére és tájékoztatására. Néhány országban pedig egyedi iránymutatást dolgoznak ki az új pszichoaktív anyagoknak a börtönökben és más büntetés-végrehajtási környezetekben történő használatára való reagáláshoz.

Ártalomcsökkentés

Az új drogok jelentette kihívásokra adott egészségügyi és szociális válaszlépések csak lassan jelentek meg, de napjainkra egyre nagyobb lendületet kapnak Európában. Ezek a hagyományos tiltott szerekre adott válaszlépések teljes spektrumát tükröző kezdeményezések széles skáláját foglalják magukban – ilyenek például a kábítószerekkel kapcsolatos oktatási és képzési tevékenységek, a használók által végzett, fogyasztóvédelmi célú beavatkozások az interneten, valamint a tűcsere az alacsonyküszöbű szolgáltatásokban.

Az új szerek az egyes országokban eltérő formában jelentek meg, és a nemzeti válaszlépések tükrözik ezeket a különbségeket. Magyarországon és Romániában, ahol a szintetikus katinonok intravénás hasz-nálatáról számoltak be, a tűcsere-szolgáltatások fontos szerepet játszanak. Az Egyesült Királyságban, ahol jelentős mefedronhasználatot észleltek, speciális „diszkódrogklinikákat” alakítottak ki e klienscsoport kezeléséhez.

Az éjszakai életben és a rekreációs színtereken dolgozó szolgáltatók az új pszichoaktív anyagokra adott válaszaikat általában a hagyományos megközelítésekbe integrálják. Egyes civil szervezetek és online platformok – mint például a TechnoPlus és a PsychoActif – részletes útmutatást adnak arról, hogyan lehet az új pszichoaktív anyagokat használat előtt az allergiás és egyéb mellékhatások szempontjából tesztelni. Franciaországban a SAFE civil szervezet hozta létre az egyik innovatív ártalomcsökkentő programot, a HaRePót. A HaRePo telefonon és e-mailben ártalomcsökkentési tanácsadást nyújt, és a francia postán keresztül ártalomcsökkentő eszközöket küld. Az ingyenes és bizalmas program sikeresen érte el azokat a drogfogyasztó embereket, akik nem ismerik az alacsonyküszöbű szolgáltatásokat, beleértve számos, férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő, katinonok használatával chemsexet folytató férfit.

Szakpolitikai és gyakorlati következmények

Alapvetés

Az e területre vonatkozó fő beavatkozások a következők:

• Korai jelzőrendszerek a piacon megjelenő új szerek és az általuk okozott ártalmak nyomon követé-sére. Ezeket a rendszereket az új szereknek az igazságügyi és toxikológiai laboratóriumok hálózatai által végzett kémiai azonosításával kell támogatni.
• Az új szerekkel kapcsolatos képzési anyagok biztosítása az egészségügyi szakemberek számára, valamint tudáscserefórumok létrehozása orvosok, egészségügyi szakemberek és szociális munkások számára helyi és nemzeti szinten.
• Az új pszichoaktív anyagok használatát célzó beavatkozások, amelyek a hagyományos kábítószere-ket fogyasztó csoportokra adott válaszlépéseken alapulnak, de amelyeket az ilyen új szerek jellege és szerhasználati mintázata, a különböző használói csoportok és a fogyasztás sajátos körülményei figyelembevételével megfelelően adaptáltak.

Lehetőségek

• Adott esetben a nemzeti egészségügyi hatóságokat ösztönözni kell a pszichoaktív anyagokra vonatkozó új iránymutatások kidolgozására, beleértve a túladagolás kezelésére vonatkozó útmutatást is. Másik lehetőségként le lehet fordítani és a nemzeti igényekhez igazítani máshol kidolgozott iránymutatásokat, például az Egyesült Királyságban készült NEPTUNE-útmutatót.
• Az elemzési és toxikológiai vizsgálati és kockázatértékelési kapacitásokat fejleszteni kell, és az eredményeket kellő időben és használható módon el kell juttatni mind a kockázati csoportoknak, mind pedig az érintett szakembereknek.
• Szolgáltatásokat kell kialakítani az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatban bizonyos csoportok, például a hajléktalan emberek, a fogvatartottak és az intravénás droghasználók körében megjelenő speciális problémák kezelésére.

Hiányosságok

• Értékelni kell az új anyagokra való reagálásra jelenleg alkalmazott adaptált beavatkozások eredményességét.
• Az új pszichoaktív anyagokkal összefüggő kockázatokról szóló tájékoztatás különböző módjainak hatása még nem kellően ismert. Ezért a kockázati kommunikáció területén szükség van az annak alapjául szolgáló bizonyítékok bővítésére és megerősítésére.
• A megfelelő válaszok kidolgozásának és célzásának javítása érdekében a farmakológiai és toxikológiai alapkutatás mellett jobb epidemiológiai adatokra van szükség az új pszichoaktív anyagok használatának mértékével és motivációival, valamint a szerhasználati mintázatokkal és ezek időbeli változásaival kapcsolatban.

További források

EMCDDA

• Bevált gyakorlatok portálja.
• Az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó EMCDDA-források.
• Az EU új pszichoaktív szerekkel kapcsolatos korai jelzőrendszere.
• Synthetic cannabinoids in Europe – a review, 2021.
• New benzodiazepines in Europe – a review, 2021.
• Európai kábítószer-jelentés 2021. Tendenciák és fejlemények
• New psychoactive substances: global markets, glocal threats and the COVID-19 pandemic, 2020.
• Fentanils and synthetic cannabinoids: driving greater complexity into the drug situation. An update from the EU Early Warning System, 2018.
• Drug checking as a harm reduction tool for recreational drug users: opportunities and challenges, 2017.
• New psychoactive substances in Europe: legislation and prosecution — current challenges and solutions, 2016.
• Injection of synthetic cathinones, Perspectives on drugs, 2015.
• New psychoactive substances in Europe: Innovative legal responses, 2015.

Egyéb források

• UNODC, Globális SMART program.
• Novel Psychoactive Substances. Classification, pharmacology and toxicology, 2. kiadás, 2021.
• Amy Peacock, PhD Raimondo Bruno, PhD Natasa Gisev, PhD Prof Louisa Degenhardt, PhD Prof Wayne Hall, PhD Roumen Sedefov, MD et al., New psychoactive substances: challenges for drug surveillance, control, and public health responses, The Lancet, 2019.
• Neptune group, Neptune clinical guidance, 2015.

A jelen útmutatóról

Ez az útmutató áttekintést nyújt a stimulánsokkal kapcsolatos problémákra adott egészségügyi és szociális válaszlépések megtervezése és megvalósítása során szem előtt tartandó legfontosabb szempontokról, valamint az elérhető beavatkozásokról és azok hatékonyságáról. Emellett figyelembe veszi a szakpolitikai és gyakorlati következményeket is. Ez az útmutató egy több részből álló dokumentum, a Drogproblémákkal kapcsolatos egészségügyi és szociális válaszlépések: 2021-es európai útmutató részét képezi..

Ajánlott hivatkozás: A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (2021), Új pszichoaktív anyagok: egészségügyi és szociális válaszlépések, https://www.emcdda.europa.eu/publications/mini-guides/new-psychoactive-….

Azonosítók

HTML: TD-03-21-333-EN-Q
ISBN: 978-92-9497-670-3
DOI: 10.2810/243938