3. fejezet
Kannabisz

Kínálat és elérhetőség

Termelés és kereskedelem

A kannabisz változatlanul világszerte a legáltalánosabban termelt és forgalmazott kábítószer (CND, 2006).

A kannabiszgyanta nagyarányú termelése néhány országban, köztük különösen Marokkóban koncentrálódik, de Pakisztán és Afganisztán sem elhanyagolható. A kannabiszgyanta világszintű össztermelését évi 7400 tonnára becsülik (CND, 2006). Az EU-ban elfogyasztott kannabiszgyanta legnagyobb része Marokkóból származik; ezt főként az Ibériai félszigeten keresztül csempészik be Európába, bár az EU-országokba való továbbszállítás szempontjából Hollandia is fontos másodlagos elosztóközpontnak tűnik. A marokkói kannabisztermelést 2004-ben vizsgálták meg második alkalommal: ekkor a 2003-ashoz képest 10%-os visszaesést tapasztaltak, ami főként a kormányzat beavatkozásának volt köszönhető. 2004-ben a teljes beültetett terület 120 500 hektár volt a Rif régióban, ami potenciálisan 2760 tonna kannabiszgyanta termelésének felel meg (UNODC és a marokkói kormány, 2005).

---

---

2004-ben az EU-ban lefoglalt kannabiszgyanta forrásországai között említették még Albániát, Portugáliát, Szenegált, Afganisztánt, Pakisztánt és több közép-ázsiai országot (Reitox országjelentések, 2005; WCO, 2005; INCB, 2006a).

A növényi kannabisz világszintű potenciális termelését 2003-ban 40 000 tonnánál is többre becsülték (CND, 2005), a világ különböző pontjain található forrásországokkal. Az EU-ban 2004-ben lefoglalt növényi kannabisz származási országai nagy változatosságot mutattak, Hollandiával és Albániával az élen, de Angola, Dél-Afrika, Jamaica és Thaiföld szintén közöttük szerepelt (Reitox országjelentések, 2005; WCO, 2005; INCB, 2006). Emellett az EU-tagállamok többségében vannak helyi (szabadföldi vagy fedett) ültetvények, ahol kannabisztermékek előállítása folyik.

Lefoglalások

2004-ben világszinten összesen 1471 tonna kannabiszgyantát és 6189 tonna kannabisznövényt foglaltak le. A lefoglalt kannabiszgyanta nagyobb része Nyugat- és Közép-Európában (74%), illetve Délnyugat-Ázsiában és a Közel- és Közép-Keleten (19%) került elő, míg a kannabisznövényből lefoglalt mennyiségek elsősorban az Észak-Amerikában (54%) és Afrikában (31%) koncentrálódtak (UNODC, 2006).

Az EU-ban 2004-ben becslések szerint 275 000 alkalommal foglaltak le kannabiszgyantát, összesen 1087 tonna mennyiségben. A legtöbb lefoglalásról továbbra is Spanyolország számolt be (amely az EU-n belül az összes lefoglalás körülbelül feléért, a teljes lefoglalt mennyiségnek pedig háromnegyedéért felelt), mögötte pedig Franciaország és az Egyesült Királyság következett40. Bár a gyanta lefoglalásainak száma az EU egészét tekintve 1999 és 2003 között csökkent, a jelentéstevő országokból jelzett tendenciák az EU szintjén 2004-ben növekedést jeleznek41. Az EU-ban lefoglalt gyanta összmennyisége az 1999–2004 közötti időszakban folyamatos emelkedést mutat, bár 2004-ben az országok többsége (de Spanyolország éppen nem) visszaesésről számolt be42.

A növényi kannabisz lefoglalása kevésbé jellemző az EU-ban: 2004-ben becslések szerint 130 000 alkalommal került sor lefoglalásra, összesen 71 tonna mennyiségben; a lefoglalások többsége az Egyesült Királyságban történt43. A kannabisznövény lefoglalásainak száma az EU-ban 1999 óta kitartóan emelkedett44, bár a lefoglalt mennyiségek a jelentéstevő országokban 2001 óta csökkentek45. Ez csak egy előzetes összegzés, mivel az Egyesült Királyság 2004-es adatai egyelőre nem állnak rendelkezésre.

2004-ben az EU-ban és a tagjelölt országokban történt, 12 800-ra becsült lefoglalás körülbelül 22 millió kannabisznövény, illetve 9,5 tonnányi kannabisznövény megtalálásához vezetett, a lefoglalt mennyiségeket tekintve Törökországgal az élen46. A kannabisznövények lefoglalásainak száma 1999 óta emelkedett, és – e jelentéstevő országok adatai alapján – ez az emelkedés 2004-ben is folytatódott.

Ár és erősség

A kannabiszgyanta kiskereskedelmi ára 2004-ben az EU-ban a portugáliai grammonkénti 2,3 euró és a norvégiai grammonkénti 12 euró feletti összeg között mozgott, míg a kannabisznövény ára a Portugáliában feljegyzett grammonkénti 2,7 euró és a Máltán megfigyelt grammonkénti 11,6 euró között változott; az országok többsége a kannabisztermékek esetében 5–10 euró közötti grammonkénti árról számolt be47.

A kannabiszgyantának az infláció mértékének megfelelően kiigazított átlagára48 az 1999–2004 közötti időszak során valamennyi jelentéstevő országban csökkent49, kivéve Németországot és Spanyolországot, ahol az árszint változatlan maradt, illetve Luxemburgot, ahol némi emelkedés történt. A meghatározatlan típusú vagy importált kannabisznövénynek az infláció mértékének megfelelően kiigazított átlagára50 ugyanebben az időszakban ugyancsak csökkent a jelentéstevő országok többségében, de stabil maradt Spanyolországban és Hollandiában, illetve emelkedett Németországban, Lettországban, Luxemburgban és Portugáliában. A helyileg termesztett kannabisznövény átlagáráról csak két ország – Hollandia és az Egyesült Királyság – számolt be; az ár mindkét országban visszaesett.

A kannabisztermékek erősségét az elsődleges hatóanyag, a Δ9-tetrahidrokannabinol (THC) tartalma határozza meg (EMCDDA, 2004b). 2004-ben a jelentések szerint a kannabiszgyanta átlagos THC-tartalma kiskereskedelmi szinten az 1%-nál kevesebb (Bulgária) és a 16,9% (Hollandia) között mozgott, míg a kannabisznövény erőssége a 0,6%-tól (Lengyelország) a 12,7%-ig (Anglia és Wales)51 terjedő tartományban volt. A helyileg termesztett kannabisznövény erősségét Hollandiából 17,7%-nak jelentették52.

A kannabiszhasználat előfordulása és mintái

---

---

A kannabisz a leggyakrabban használt tiltott anyag Európában. Az 1990-es évek során használata szinte valamennyi EU-s országban nőtt, különösen a fiatalok körében, a diákokat is beleértve.

Becslések szerint az európai felnőttek közül körülbelül 65 millióan, azaz a 15–64 évesek kb. 20%-a már legalább egyszer kipróbálta az anyagot53, bár arról nem szabad megfeledkeznünk, hogy ezek többsége jelenleg nem használja. Az országos adatok igen változatosak, a 2% és a 31% közötti értékekkel, ezen belül Máltán, Bulgáriában és Romániában a legalacsonyabbak, Dániában (31%), Spanyolországban (29%), Franciaországban (26%) és az Egyesült Királyságban (30%) a legmagasabbak54. Az információval rendelkező 25 ország közül 13 a 10–20% közötti tartományba eső életprevalencia-rátát közölt55.

Az előző évi használat egyértelműen alacsonyabb, mint az élet során bármikor történt kipróbálás. A becslések szerint körülbelül 22,5 millió európai használt kannabiszt az elmúlt évben, ami a 15–64 évesek kb. 7%-át jelenti. Az országos adatok 1% és 11% között vannak, a legalacsonyabb előfordulást Görögországból, Máltáról és Bulgáriából jelentették, a legmagasabb értékeket pedig Spanyolországból (11,3%), Franciaországból (9,8%) és az Egyesült Királyságból (9,7%)56.

Az előző havi használat előfordulásának becslései jobban tükrözik a kábítószer rendszeres használatát. A becslések szerint 12 millió európai felnőtt, azaz a felnőttek 4%-a használta a kábítószert az előző 30 napban. Az országos adatok 0,5% és 7,5% között változnak, ami 15-szörös különbséget jelent. A legalacsonyabb számokat Litvániából, Máltáról, Svédországból és Bulgáriából, a legmagasabbakat pedig Csehországból (4,8%), Spanyolországból (7,6%) és az Egyesült Királyságból (5,6%) jelentették57.

Az illegális kábítószerek, köztük a kannabisz használata elsősorban a fiatalok körében koncentrálódik. 2004-ben a 15–34 éves európaiak 3–44%-a nyilatkozott úgy, hogy próbálta már a kannabiszt, 3–20%-a használta az elmúlt egy évben, 1,5–13%-uk pedig az elmúlt hónapban is; e téren ismét Csehországból, Spanyolországból és az Egyesült Királyságból származtak a legmagasabb számok. A korcsoport tekintetében az európai átlag 32% a kipróbálás, 14% az elmúlt évi használat (szemben a 35–64 évesek 2%-ával) és több mint 7% az elmúlt havi használat esetében (szemben a 35–64 évesek 1%-ával)58.

A kannabiszhasználat a 15–24 évesek körében még gyakoribb, 3% és 44% közötti életprevalenciával (a legtöbb országból a 20–40% közötti tartományba eső értékeket jelentettek), 4%-tól 28%-ig terjedő elmúlt évi használattal (a legtöbb országban 10–25%) (Figure 2), illetve 1% és 15% közötti múlt havi használattal (a legtöbb országban 5–12%), a férfiak körében általában magasabb előfordulási arányokkal, mint a nőknél. Az új tagállamokban a 15–24 évesek körében a kannabiszhasználat jellemzően ugyanabban a sávban mozog, mint az EU-15 tagállamaiban, az idősebb korcsoportokban viszont a használati arányok jelentősen visszaesnek59.

Összehasonlításképpen: az Egyesült Államok 2004-es országos kábítószer-használati és egészségügyi felmérése60 azt mutatta, hogy a felnőttek (definíció szerint a 12 évesek és idősebbek) 40,2%-a már legalább egyszer kipróbálta az anyagot, szemben az EU kb. 20%-os átlagával. Ez a legmagasabb életprevalencia-rátákkal rendelkező európai országokénál (Dánia 31,3% és az Egyesült Királyság 29,7%) is magasabb, bár az elmúlt évi használat becslései már kevésbé markáns különbségeket mutatnak: ez az Egyesült Államokban 10,6%, szemben a 7%-os európai átlaggal, és több európai ország is az USA-ban mérthez hasonló számokról számolt be.

---

---

Öt EU-tagállam (Belgium, Spanyolország, Olaszország, Ciprus és az Egyesült Királyság) közölt országos iskolai felmérésből származó új adatokat, Bulgária pedig két nagyváros iskolai felméréseinek adatairól számolt be. A diákok körében előforduló kannabiszhasználat összességében nem változott. A 15–16 éves diákok körében a kannabiszhasználat legmagasabb életprevalenciáját Csehországban és Spanyolországban mérték (44%, illetve 41%). 25%-nál magasabb arányt jelentettek Németországból, Olaszországból, Hollandiából, Szlovéniából és Szlovákiából (27–28%), illetve Belgiumból, Franciaországból, Írországból és az Egyesült Királyságból, ahol az életprevalencia a 32–40% közötti tartományba esett. A legalacsonyabb (10%-nál alacsonyabb) becsült életprevalenciát Görögországban, Cipruson, Svédországban, Romániában, Törökországban és Norvégiában mérték61.

A 15–16 éves diákok körében feljegyzett előfordulási becsléseket nem szabad általánosítani az idősebb diákokra, mivel az életkor kis növekedésével olykor az előfordulás ugrásszerű növekedései járhatnak együtt. A 17–18 éveseknél az életprevalencia becsült értéke Csehországban, Spanyolországban és Franciaországban62 50% fölé emelkedett. Svédországban pedig, ahol sok más tagállamhoz képest alacsony az előfordulás, a kannabiszhasználat 14%-ra becsült életprevalenciája a 17–18 éves diákok körében több mint kétszerese a 15–16 évesekének (6%)63.

A kannabiszhasználat mintái

Úgy tűnik, hogy a kannabiszhasználat alkalomszerű, illetve az elkezdés után valamennyi idővel felhagynak vele. Azok közül az európaiak közül, akik már kipróbálták a kannabiszt, 33% használta az elmúlt év során is, de csak 16% volt azok aránya, akik az elmúlt 30 napban is használták. Ezek az arányok, az ún. „folytatási arányok” országonként változóak, az elmúlt évi folytatás tekintetében 20–45% között, az elmúlt 30 napi folytatás esetében pedig 10–25% között mozognak64.

---

---

Bár a kannabiszhasználat nagyobbrészt a fiatalok körében koncentrálódik, Spanyolország és az Egyesült Királyság adatai arra utalnak, hogy az emberek olykor harmincas-negyvenes éveikben is tovább használják a szert. Ez további figyelmet érdemel, ugyanis a kannabiszhasználat mintáinak fontos, hosszú távú változását jelentheti.

Más tiltott drogokhoz hasonlóan a kannabiszhasználat aránya is lényegesen magasabb a férfiaknál, mint a nőknél. A különbség az elmúlt évi vagy elmúlt havi használat esetében markánsabban mutatkozik, mint a kipróbálást tekintve, ugyanakkor az ilyen eltérések a fiatalok körében kisebbek, mint az idősebb felnőtteknél (lásd a nemekről szóló kiválasztott témakört). A kannabiszhasználat ezenkívül gyakoribb a városi, illetve a sűrűn lakott területeken. Azt feltételezik, hogy a használat átterjedőben van a kisebb városok vagy vidéki területek felé, és Lengyelország dokumentálta is ezt a tendenciát a 2005-ös országjelentésében.

A rendszeres vagy intenzív kannabiszhasználattal kapcsolatos növekvő aggályok ellenére65 európai szinten csak nagyon korlátozott mértékben áll rendelkezésre információ. A 2004-es éves jelentésben (EMCDDA, 2004a) közölt durva becslés szerint feltételezhető, hogy az európai felnőttek 1%-a, azaz körülbelül 3 millió ember napi vagy közel napi szinten használ kannabiszt. Több országból a rendszeres vagy intenzív kannabiszhasználat növekedését jelentették, de csak Spanyolország számolt be hasonló adatokról a napi használatot tekintve: ez 1997–99 (a felnőttek 0,7–0,8%-a) és 2001 (1,5%) között emelkedett, majd 2003-ban stabilizálódott (1,5%). Hasznos lenne, ha más országoktól, illetve egyes korcsoportok szerint (pl. 15–24 évesek) is rendelkezésre állna ez az információ. A 2003-as francia ESCAPAD felmérés azt állapította meg, hogy egy adott skála (CAST) alapján a 17–18 évesek 14%-a (a lányok 9%-a és a fiúk 18%-a) tekinthető a problémás használat által veszélyeztetettnek. Más országokban szintén dolgoznak az intenzív kannabiszhasználat felmérésére szolgáló skálák összeállításán (Németország, Hollandia, Lengyelország és Portugália), az EMCDDA pedig támogatja az e téren zajló együttműködést.

A kannabiszhasználat tendenciái a felnőttek körében

A kábítószer-használat hosszú távú tendenciáinak nyomon követését Európában megnehezíti, hogy nincsenek megbízható idősoros adatok. Az 1990-es évek elejétől kezdve azonban az országok egyre nagyobb számban indították el a felméréseket, és ezek némelyike mára értékes bepillantást ad az időbeli tendenciákba.

Általános az a nézet, hogy a kannabiszhasználat az 1960-as években kezdett elterjedni néhány európai országban, népszerűvé pedig az 1970-es és 1980-as években vált. A közelmúltban készült országos felmérések Dániában, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Hollandiában, Svédországban és az Egyesült Királyságban jeleztek jelentős életprevalenciát a 45–54 éves korosztályban, ami a kannabisz erős térhódítására utal a hatvanas évek végén és a hetvenes években. A kannabiszhasználat elkezdéséről készített elemzés a használat jelentős bővülését jelezte Spanyolország esetében az 1970-es években, Németországnál (nyugat) az 1980-as évek során, Görögországban pedig az 1990-es években66. A svéd adatok a sorozásra behívottak körében viszonylag magas kipróbálási szintet dokumentáltak az 1970-es években (15–20%).

---

---

Az országos vagy helyi háztartási, sorozási és iskolai felmérések azt mutatják, hogy a kannabiszhasználat az 1990-es évek során szinte valamennyi EU-s országban jelentősen nőtt, különösen a fiatalok körében. Ez a növekedés egészen a közelmúltig folytatódott majdnem minden országban, bár néhány esetben a stabilizálódásra vagy akár a csökkenésre utaló jeleket is lehetett tapasztalni.

Az 1990-es évek elején Európán belül az Egyesült Királyságban volt a legmagasabb a fiatal felnőttek körében (15–34 évesek) mért közelmúltbeli kannabiszhasználat, de ez 1998-tól 2004/05-ig lassan csökkent67, és eközben a spanyolországi és franciaországi arányok nemrég (2002-ben vagy 2003-ban) utolérték az Egyesült Királyságban tapasztaltakat (Figure 3). Csehországból hasonlóan magas előfordulási szinteket jelentenek.

A használati szintek Dániában, Németországban, Észtországban, Olaszországban, Hollandiában és Szlovákiában alacsonyabbak, de ezek az országok kivétel nélkül a fiatal felnőttek körében mért elmúlt évi használat emelkedéséről számoltak be, akárcsak – kisebb mértékben – Magyarország. Meg kell jegyezni, hogy a dán (2000) és a holland (2001) adatok már viszonylag régiek, ezért a jelenlegi helyzetről nincs olyan tiszta képünk.

Finnországban és Svédországban az előfordulási arányok viszonylag alacsonyak, de szintén növekedni látszanak; Svédországban azonban a 2000 (1,3%) és 2004 (5,3%) között megfigyelt különbséget a módszertani változtatások miatt nehéz értelmezni68.

Az elmúlt havi előfordulás becsült arányai általánosságban ugyancsak nőttek az elmúlt évtizedben, noha határozott emelkedés csak Belgiumban és Spanyolországban történt. Az Egyesült Királyság nemrég az elmúlt havi használat csökkenéséről számolt be, ezt megelőzően viszont az 1990-es évek eleje óta Európán belül a legmagasabb arányokat produkálta. Rajta kívül még Szlovákia jelentett be csökkenést a 2002 és 2004 közötti időszakból. Csehországban és Franciaországban a tendenciát nem lehetett értékelni.

Emellett az iskolai felmérések is értékes információkkal szolgálhatnak a kábítószer-használat tendenciáiról a populáció fiatalabb tagjainak körében, ami előrevetítheti a fiatal felnőttek jövőbeni tendenciáit. A legtöbb országban 1995 óta általánosan nőtt azoknak a diákoknak a száma, akik már kipróbálták a kannabiszt. A tendenciák azonban nagyfokú földrajzi változatosságot mutatnak. A kannabiszhasználat életprevalenciájának alakulását a 15–16 éves diákok körében három földrajzi csoportba lehet osztani. Írországban és az Egyesült Királyságban, ahol a kannabiszhasználat hosszú múltra tekint vissza, az életprevalencia ugyan magas, de az elmúlt évtizedben egy szinten maradt (37–39% körül). A kelet- és közép-európai tagállamokban, illetve Dániában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában a kannabiszhasználat életprevalenciája 2003-ban jóval magasabb volt, mint 1995-ben. A tagállamok harmadik csoportjában (északon Finnország és Svédország, délen Görögország, Ciprus és Málta tartozik ide) és Norvégiában a diákok körében becsült életprevalencia viszonylag alacsony szinten maradt (10% körül vagy az alatt)69.

A gyógykezelési igényekkel kapcsolatos adatok70

A 2004-ben bejelentett körülbelül 380 000 gyógykezelési igény közül a kannabiszt az esetek kb. 15%-ában nevezték meg a kezelésre utalás első számú okaként, amivel a heroin után a második leggyakrabban megnevezett kábítószer71.

Összességében a kannabisz a heroin mögött a második leggyakrabban említett kábítószer a gyógykezelésre első alkalommal jelentkezőkről szóló jelentésekben is a 2004-ben bejelentett új páciensek 27%-ával, bár az országok között jelentős különbségek vannak, így például Litvániában, Máltán és Romániában az új páciensek kevesebb mint 5%-a nevezte meg a kannabiszt, miközben Dániában, Németországban, Magyarországon és Finnországban az új páciensek több mint 40%-a e szer miatt jelentkezett72. Az 1999–2004 közötti időszak során a kannabisz miatt kezelésre jelentkező új páciensek aránya a legtöbb adatközlő országban nőtt73.

Szinte minden olyan országban, ahonnan adatokkal rendelkezünk, a kannabiszhasználat miatt gyógykezelésre jelentkező páciensek aránya magasabb az új páciensek között, mint az összes páciens között; néhány országban ezek az arányok nagyjából megegyeznek74. A kannabiszhasználat miatt a legnagyobb kezelési igény a járóbeteg-ellátásban jelentkezik75.

A kannabisz miatti kezelés iránti igény valószínűleg számos tényezőhöz kapcsolható, és ez a terület még alapos feltáró kutatásokat kíván. A növekedés lehetséges okai közé tartozhat az intenzív kannabiszhasználat kibővülése és az ezzel járó problémák jelentkezése a lakosság körében, a kannabiszhasználat kockázatainak fokozott felismerése, a büntetőjogi rendszerből kezelésre beutalt személyek számának növekedése – ami néhány országban jól tetten érhető –, valamint a beszámolási rendszerben és/vagy annak hatókörében történt változások76.

A kannabiszhasználó páciensek összességében három csoportra oszthatók: az alkalmi használókéra (34%), a heti több alkalommal használókra (32%) és a napi szintű használókra (34%). Az új páciensek kannabiszhasználatának gyakoriságában az egyes országok között markáns különbségek vannak: a mindennapi kannabiszhasználók legmagasabb arányát Hollandiából és Dániából jelentették, az alkalmi, illetve a kezelés előtti hónapban kannabiszt nem fogyasztó használók aránya pedig Németországban, Görögországban és Magyarországon volt a legmagasabb. Ezek az eltérések talán a kezelésre való beutalás különbözőségeit is tükrözik (pl. több embert utalnak be a büntetőbírósági rendszerből vagy a szociális hálózatoktól)77.

Fontos kérdés, hogy a kezelésben részt vevő kannabiszhasználók milyen mértékben felelnek meg a diagnosztikai kritériumoknak akár a függőség, akár az ártalmas kábítószer-használat szempontjából. Ez a terület jelenleg további vizsgálatot igényel. Mivel a beutalási gyakorlatok országonként változóak, olyan tanulmányokra van szükség, amelyek dokumentálják a kannabiszhasználat miatt kezelésben részesülők eltérő klinikai jellemzőit.

Néhány páciens más kábítószer használatával vagy alkoholproblémával kombinált kannabiszhasználat miatt jelentkezik kezelésre, és a kezelés iránti kérelem olykor általánosabb problémkhoz, például a fiatalok körében magatartászavarhoz kapcsolódik. Emellett néhány frissebb tanulmány arról is beszámolt, hogy nőtt azoknak a kannabiszhasználat miatt kezelést kérő serdülőknek a száma, akik egyidejűleg más mentális egészségügyi problémával is küzdenek, és ez fontos, a kezelési igényt befolyásoló tényező lehet78.

Ugyancsak fontos, hogy jobban megértsük a kannabiszhasználók igényeit a lakosság szintjén. Az EMCDDA becslése szerint az EU-ban körülbelül 3 millió intenzív kannabiszhasználó él (aki napi vagy közel napi szinten használ kannabiszt). Bár a beavatkozást igénylők száma nem ismert, a kannabisszal kapcsolatos kezelési igények száma ehhez viszonyítva mindenképpen alacsony.

A rendelkezésre álló adatok azt jelzik, hogy a járóbeteg-ellátó központokban kannabisz miatt kezelt páciensek általában viszonylag fiatalok; a kezelésbe újonnan belépő kannabiszhasználó páciensek szinte mindannyian 30 évesnél fiatalabbak. A speciális kábítószeres kezelésen részt vevő tizenévesek nagyobb valószínűséggel kerülnek nyilvántartásba elsődlegesen kannabiszproblémával, mint a többi korcsoport páciensei: a 15 évesnél fiatalabbak körében a kannabisz felel a kezelési igények 75%-áért, a 15–19 évesek között ugyanez a szám már csak 63%79.

A legtöbb páciens úgy nyilatkozik, hogy a kannabiszt először akkor használta, amikor még a legfiatalabb korcsoportokba tartozott; 36,8% azoknak az aránya, akik a kábítószert 15 éves koruk előtt használták először. A kezelésre jelentkezők között szinte senki nem volt, akinél az első kannabiszhasználat 29 éves kor után történt volna80.

Megelőzés

A helyesen végrehajtott egyetemes megelőzési programok a fiataloknál későbbre tolhatják vagy csökkenthetik az olyan anyagok használatának megkezdését, mint a dohány, az alkohol és a kannabisz. Ennek fontosságát hangsúlyozza az a bizonyított tény, hogy a korán (serdülőkor előtt, kb. annak közepéig bezárólag) kezdő használók esetében lényegesen nagyobb a drogproblémák kialakulásának kockázata, a függőséget is beleértve (Von Sydow és mások, 2002; Chen és mások, 2005). A kannabiszhasználat megkezdésének megelőzése vagy késleltetése mellett szól az is, hogy a serdülők sokkal sérülékenyebbek a kannabisz mérgező hatásaival szemben.

A fiatal kannabiszhasználók profilja – legalábbis a fogyasztás korai szakaszaiban – nem tér el a fiatal alkoholfogyasztóktól vagy dohányosoktól. Ez is alátámasztja azt a gondolatot, hogy a fiatalok esetében az egyetemes megelőzésnek nem szabad kizárólag a kannabiszra összpontosítania, hanem az alkoholfogyasztás és a dohányzás megelőzésére is törekednie kell.

A nem fontos kérdés a kannabiszhasználat megelőzésében (lásd a nemekről szóló kiválasztott témakört). A fiúkat talán azért fenyegeti jobban az intenzívebb használat felé való továbblépés, mert a lányok jobban figyelnek a szülői rosszallásra, és óvatosabban járnak el társaik megválasztásában. Ez azonban a hagyományos férfi és női szerepek változásával párhuzamosan a modern társadalmakban átalakulóban van. A kannabisz- illetve az alkoholhasználat megelőzésére irányuló programok (Bagmaendene, Dánia; a „Sörcsoport”, Németország; és a Risflecting, Ausztria) számos európai országban a fiúk kommunikációs képességeinek hiányát próbálták célba venni. Ismert tény, hogy a fiúk körében az intenzív alkohol- és kannabiszfogyasztás egyik oka, hogy nehezen tudnak közeledni a lányokhoz, éppen ezért ezek a programok az udvarlás témakörében kínálnak képzést.

Az iskolai célzott megelőzés a kábítószer-használattal kapcsolatos tényezőket veszi célba, mint például a tanulmányok korai abbahagyása, az antiszociális viselkedés, a rossz tanulmányi eredmények, az alacsony szintű kötődés, a rendszertelen iskolalátogatás, illetve a kábítószer-használat miatt hanyagolt tanulás.

A német „Beállva az iskolában” program a korai felismerésre és a korai beavatkozásra, a kannabiszfogyasztás megelőzésére, valamint az iskolák és a drogtanácsadó intézmények közötti kapcsolat kialakítására próbálja felkészíteni a tanárokat. Az Ausztriában zajló rokon programokhoz hasonlóan itt is egy 10 modulból álló képzési rendszerben segítik a tanárokat a kannabiszfogyasztással kapcsolatos tudatosság kialakításában és a veszélyeztetett tanulók felismerésében.

---

---

Németországban, Franciaországban és Hollandiában gyakoriak a speciális drogtanácsadó központok. A francia területeken 2005. január óta több mint 250 „kannabisz konzultációs” klinikát hoztak létre. A kannabisz vagy más kábítószer használata következtében nehézségekkel szembesülő tizenévesek és szüleik segítésére hivatott intézmények anonim, ingyenes és mindenki előtt nyitva álló szolgáltatást nyújtanak, illetve a könnyebb hozzáférhetőség érdekében a nagyobb francia városokban találhatók. A konzultációkat olyan szakemberek végzik, akiket felkészítettek a függőségekkel kapcsolatos értékelő eszközök és rövid beavatkozások használatára, és a speciális gondozást igénylő pácienseknek megfelelő szociális, orvosi vagy pszichiátriai szolgálatokat is meg tudják nevezni. Ezt az újfajta struktúrát még egy nyomon követéses vizsgálatnak kell alávetni. A működés első 2–3 hónapjáról rendelkezésre álló adatok havi 3500–4000 fős látogatottságot jeleznek, akik közül 2000–2500-an maguk a kannabiszhasználók voltak (a többiek a szülők, rokonok, illetve ifjúságvédelmi felelősök). A különféle stratégiák a résztvevőknek rövid, de strukturált kurzusokat kívánnak biztosítani, körülbelül 10 csoportüléssel (Németország, Dánia, Hollandia, Ausztria). A kurzushoz tartozó kézikönyvet, a SKOLL-t (képzés az önkontrollról) egy holland–német EUREGIO projektben állították össze.

A kannabiszközpontú „tanfolyamok” gyakran arra a tényre épülnek, hogy a kannabisz használata vagy birtoklása törvényellenes, így a résztvevőket a büntetőjogi bírósági rendszerből utalják be. A részvételhez a motivációt nagyobbrészt az biztosítja, hogy a kurzusok látogatása a bírósági ítélet kötelező része. Mindazonáltal ezek a módszerek legalább a veszélyeztetett csoport egy részével lehetővé teszik a kapcsolatfelvételt.

A célzott megelőző beavatkozások Európában sok esetben a kannabiszról szóló tájékoztatás irányába tartanak. A kannabiszmegelőző programok állandó elemévé kellene tenni számos más, határozottabban bizonyítékokon alapuló szemléletmódot, például a normatív szemléletváltást (azaz annak tudatosítását, hogy a társak túlnyomó többsége helyteleníti a használatot), a magabiztosságot növelő képzést, a motiválást és a célok kitűzését, valamint a mítoszok helyesbítését (a kannabiszhoz kapcsolt értékek terén). A sérülékeny fiataloknak szóló prevenciós programok nemrég készített metaelemzése (Roe és Becker, 2005) azt állapította meg, hogy a tájékoztatáson alapuló módszerek – akár az egyetemes, akár a célzott megelőzés keretében – kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolják a fogyasztási viselkedéseket vagy attitűdöket. Ugyanezek a szerzők azt is megállapították, hogy az átfogó társadalmi befolyásolásra irányuló programoknak viszont komoly hatásuk van a sérülékeny fiatalokra.

Az Európában lezajlott célzott kannabiszmegelőzési programokról (FRED, Way-Out [kiút], Sports for Immigrants [sportprogramok a bevándorlóknak] és mások; ld. fent és az EDDRA-nál a http://eddra.emcdda.europa.eu címen) rendelkezésre álló néhány értékelésből az a fontos megállapítás tűnik ki, hogy az átfogó társadalmi befolyásolásra irányuló technikák hatékonyak. Az ezekkel a technikákkal elérhető pozitív hatások között említhetjük a fogyasztási szintek csökkenését, a problémás használat saját felismerésének növekedését, a fő kockázati tényezők és járulékos problémák csökkenését, valamint a nagyobb önkontrollt és motivációt.

---

(40) zt majd össze kell vetni a hiányzó 2004-es adatokkal, amikor már rendelkezésre állnak. A kannabiszlefoglalások számáról és a lefoglalt kannabisz mennyiségéről Írország és az Egyesült Királyság esetében nem állt rendelkezésre 2004-es adat; Hollandia tekintetében a kannabiszlefoglalások számáról nem volt 2004-es adat. A becslések céljából a hiányzó 2004-es adatokat a 2003-asokkal helyettesítették. A Hollandia részéről a 2004-ben lefoglalt mennyiségekre nézve megadott adatok csak becslések voltak, amelyeket ezért nem lehetett szerepeltetni a 2004-es tendenciák elemzésében.

(41) . a SZR-1 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(42) . a SZR-2 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(43) sd a 40. lábjegyzetet. A kannabisznövény 2004-es lefoglalásainak számáról Lengyelország esetében nem állt rendelkezésre adat.

(44) . a SZR-3 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(45) . a SZR-4 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(46) sd a 40. lábjegyzetet.

(47) . a PPP-1 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(48) pénz értéke tekintetében minden országnál 1999-et tekintve bázisévnek.

(49) z 1999–2004 időszak során a kannabiszgyanta/-növény árai legalább három egymást követő évben a következő országok esetében álltak rendelkezésre: Belgium, Csehország, Németország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Svédország, az Egyesült Királyság, Bulgária (csak a növény), Románia, Törökország és Norvégia. A csehországi tendenciákat azonban a benyújtott adatokat érintő módszertani korlátok miatt nem elemezték.

(50) pénz értéke tekintetében minden országnál 1999-et tekintve bázisévnek.

(51) . a PPP-2 ábrát a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(52) . a PPP-5 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(53)  átlagos arányt az országos előfordulási rátáknak az egyes országok megfelelő korcsoportba tartozó populációja szerint súlyozott átlagaként számították ki. A teljes számokat az egyes országok érintett populációjának körében mért előfordulás beszorzásával kapták meg, az információval nem rendelkező országok esetében pedig az átlagos előfordulást számították be. Az itt szereplő számok valószínűleg a minimumot jelentik, mivel feltételezhető a valósnál valamivel alacsonyabb mértékű bevallás.

(54) z Egyesült Királyság ebben a szövegben szereplő számadatai gyakorlati okokból a 2005-ös brit bűnügyi felmérésen alapulnak (Anglia és Wales). Ezt egészítik ki a Skóciára és Észak-Írországra vonatkozó becslések, illetve az Egyesült Királyságra vonatkozó kombinált becslés (amelyet a statisztikai közlöny is bemutat).

(55) . a GPS-1 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(56) . a GPS-3 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(57) . a GPS-5 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(58) . a GPS-2, GPS-4 és GPS-6 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(59) . a GPS-14, GPS-15 és GPS-16 táblázatot, illetve a GPS-2, GPS-3, GPS-11, GPS-12, GPS-13 és GPS-26 ábrát a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(60) rrás: SAMHSA, Office of Applied Studies, 2004 National Survey on Drug Use and Health (http://oas.samhsa.gov/nsduh.htm#nsduhinfo). Meg kell jegyeznünk, hogy az amerikai felmérésben az „összes felnőtt” kortartománya (12 évesek és idősebbek) szélesebb, mint az európai felmérésekben használt standard kortartomány (15–64 év).

(61) . az EYE 1 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(62)  ESCAPAD ifjúsági felmérésbe az iskolába nem járó 17–18 évesek is beletartoznak.

(63) . az EYE 3 táblázatot és az EYE 1 (i. rész) ábrát a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(64) . a GPS-24 ábrát a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(65)  „intenzív kannabiszhasználatnak” egyelőre nincs általánosan elfogadott definíciója, sőt, a fogalom meghatározása tanulmányonként változik. Annyit mindazonáltal kijelenthetünk, hogy ez az összefoglaló kifejezés a kannabisz bizonyos gyakorisági küszöböt meghaladó használatát jelöli. Nem szükségszerűen feltételezi a „függőség/visszaélés” vagy más problémák fennállását, de úgy vélik, hogy fokozza a negatív következmények, köztük a függőség kockázatát. Az ebben a fejezetben szereplő számadatok a „mindennapos vagy közel mindennapos” használatra vonatkoznak (definíció szerint az elmúlt 30 napból 20 vagy annál több napon történt használat). Ezt a fajta, az európai mintakérdőívből eredeztethető behatárolást gyakran használják a tanulmányokban. A függőség kockázata a kevésbé gyakori használók körében alacsonyabb.

(66) ásd a 4. ábrát a 2004-es éves jelentésben.

(67) 94 óta: ez volt az első év, amikor az információ az Angliára és Walesre vonatkozó brit bűnügyi felmérésen alapult.

(68) . a GPS-4 és a GPS-14 ábrát a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(69) d. az EYE-5 (i. rész) táblázatot és az EYE-1 (ii. rész) ábrát a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(70)  általános megoszlás és a tendenciák elemzése az összes kezelési központban kezelésre jelentkező páciensek adatain alapul; a páciensek profiljának és a kábítószer-használati mintának az elemzése a járóbeteg-gondozó központok adatain alapul. Az EMCDDA 2006-os éves jelentésével közreadott, a nemekről szóló kiválasztott témakörben külön elemzés is szerepel nemek szerinti bontásban.

(71) . a TDI-2 ábrát a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(72) . a TDI-4 (ii. rész) táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(73) . a TDI-1 ábrát a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(74) . a TDI-3 (iii. rész) és a TDI-4 (iii. rész) táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(75) . a TDI-25 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(76)  EMCDDA 2007-ben monográfiát ad ki a kannabiszról, amelyben három fejezet is foglalkozik majd a kannabisszal kapcsolatos kezelési igények növekedésének kérdésével.

(77) . a TDI-18 táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(78)  href="http://www.addaction.org.uk/Drugcannabis.htm#top">http://www.addaction.org.uk/Drugcannabis.htm#top

(79) . a TDI-10 (i. rész) és (ii. rész) táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.

(80) . a TDI-11 (ii. rész) és (ix. rész) táblázatot a 2006. évi statisztikai közlönyben.